2009. április 2., csütörtök

Storm - Freedom

Azokhoz az elvetemültekhez tartozom, akik bolondulásig képesek elvonatkoztatni a külvilágtól. Ebből fakadóan képesek vagyunk rajongani csak, a képzeletünkben létező alakokért, karakterekért, bármiért. (A többes szám az egész emberiségre vonatkozik az előző mondatban.)

Amikor először láttam az X-ment (a rajzfilmet, nem ezt a valamit, amit filmnek mernek nevezni), azt hittem Vadóc (Rouge) az én emberem, de kiderült, hogy nem. Sokkal közelebb állok Ororohoz, amint azt a képen is látni.
A felhők feletti lebegés állapota, amikor egy pillanatra megáll az idő, nem üvölt a szél, nem csapnak le a villámok, nem zúdul az égből az eső... de csak egy pillanat. Én ebben a pillanatban szeretek élni.

2 megjegyzés:

alice írta...

Ez a kép nagyon... *.* Szeretnék egy pillanatra helyet cserélni Ororoval.

Huszár Szilvia írta...

Én is szeretnék. :)
Gyönyörű lehet odafönn.