Vázlatok dögivel

Ahogy már volt róla szó, néha kiszakad az emberből néhány kép. Ők is így születtek, az alsó, síró lányról volt már szó korábban, de a két felső kép most került elő először itt.
A jobb oldali fiúval kezdeném, aki profilból látszik. Sok reményt fűzök hozzá, mert szerettem megrajzolni a vázlatot és remélem a színezés, festés is hasonló élményekkel kecsegtet. Szeretnék rajta néhány új brusht kipróbálni a photoshopban, jó lenne, ha végre azt a végeredményt kapnám, amit szeretnék. De ha megközelítem, már az se rossz.
A bal felső képről nem szólok sokat mert nem hiszem, hogy valaha is komolyabban befejezem. Ha igen, majd közlöm. :)

Sylvia K. Lestrange

Egy karaktert megrajzolni sosem könnyű. Főleg nem, ha a kedvenceidből is a leginkább szeretettről van szó. Tudni kell milyen belül, milyen kívül, mit szokott viselni, mik a szokásai, stb.
Az alább látott hölgy nehéz eset, és természetesen nem vagyok teljesen elégedett, van hiba bőven. Mégis úgy érzem, hogy a jelenlegi tudásom és kifejezőképességem felső határait döngetve jelenleg ennyi telik tőlem és az nem is rossz. Ugye. Mert ugye tetszik?

Sylviáról: gyönyörű, önző, sznob és hiú. Kissé hisztis, de elnézem neki. Megvan a magához való esze, nem gyáva, néha talán túlontúl szókimondó. Egy alternatív Harry Potter világ gyermeke, természetesen a Slytherin (Mardekár) ház jeles tanulója és a Lestrange család leszármazottja. Ha létezne (mármint tényleg, itt ni a mi világunkban) életveszélyes lenne és vagy nagyon hirtelen és korán halna meg, vagy sokáig élne, de a keze nyomát mindenképp rajta hagyná ezen a világon.

Connection

Azt hiszem az emberi kapcsolatok sosem tartoztak az élet könnyű, egyszerű dolgai közé. Akárcsak a művészet, de ez egy másik vonal, amire most nem térek ki. A címválasztás tudoatos, nem egy angol szó félreértelmezéséről van szó. Nem relationship-et akartam írni, hanem connection-t. Mert a kapcsolat sokmindent jelent.
Ez a kép nem akart mást, csak lenni, akár így, akár úgy, de mégis próbáltam adni neki valami tartalmat és tádá! Sikerült. Nem maradéktalanul persze, de ahogy fejlődik az ember úgy lesz jobb és jobb.

Miért a hosszú fül? Mert elf szerű. De inkább fél elf. Csak azért, mert mások vagyunk, nem pusztán annyiban, mint amennyiben férfi és nő különbözik, hanem valódi különbségek vannak köztünk, amik változnak, hasonulnak, elfordulnak stb. A természetünk más, és nemcsak a nemi jelleg által meghatározott. Mégis társas lényeknek teremtettünk, a kapcsolatainkat megéljük -ki így, ki úgy. Rengeteg szál köt össze bennünket.



A technikai dolgokról: erőteljesen kritizálható a homlokvonal és a kidolgozottság. A nő orra nem kiforrott, inkább amolyan útkeresés, a tekintetek -ha jobban megnézzük- nem kapcsolódnak egymásba, inkább elmennek egymás mellett. Ha szeretném, megmagyaráznám a koncepcióval, de nem szeretném és a koncepció szerint is egybe kéne kapcsolódniuk (megint a modell hiányánál tartunk). A haj egy nagyon szép séma szerint árnyékolt, csak sajnos ha bele akarnék kötni a fényviszonyokba, akkor találnék problémát dögivel. És elérkeztünk a majdnem állandó problémához, a fényviszonyokhoz. Nem lehet egy adott fényforrást megadni egy képnél általában, sőt. Nagyon ritka az az eset, amikor csak egy fényforrás van és mindent az világít meg vagy árnyékol. Jelen esetben mindenképp több fénnyel dolgoztam, de még mindig úgy érzem, nem stimmel. Remélem ez javulni fog a későbbiekben, jelenleg ugyanis csak fotók böngészésével tudok tanulni igazán.
Nem volt utolsó ötlet gondolatot belevinni a koncepcióba, nekem tetszenek a vonal által összekötött pontok, egyfajta teret hoznak létre a figurák körül. Szeretem a színeit, mint általában a többi képen is, bátor dolog volt berakni a vörös, érszerű vonalakat a testekbe.

Röviden, ennyit. :)

Connection sketch

Tegnap estére körvonalazódott bennem, hogy nem csak azzal kéne elcseszni az időm, hogy firkálgatok, hanem valóban kellene valami nagyobb felé haladni. Nos, rajtam ne múljon.
Az alábbi kép egyfajta próbálkozás a kapcsolatok, mint olyan bizonyos megjelenítésére. Még csak vázlat formájában létezik, de gondolom ahogy dolgozom rajta, úgy alakul majd és tökéletesedik a forma.

Update

Határozottan meg vagyok lepve! Nem tetszett a kék háttér (előző poszt) és a haj sem, de aztán leültem és nekiláttam. Tádá! Egész jóra sikerült, annyira, hogy címet is kapott: Forrás.

Vázlatok

Inkább azt mondanám szárnypróbálgatás, ha már így kérdezitek. Az első kép még igencsak formálódóban van, talán végre a gyakorlás mögül előtűnik valami mélyebb, művészi koncepció, de nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom valósítani, hiszen az a fránya maximalizmusom borzasztómód beleszól mindenbe. Természetesen nem adom fel. :)
A második kép egy elkapkodott vázlatból született. Természetesen sok kivetnivaló van mind az árnyékolásban, mind az arc fordulataiban, úgyhogy kénytelen leszek modell után rajzolni, hogy ne kövessem el ezeket a hibákat újra és újra. Mégis tetszenek a színei, talán egyedül a hajával nem vagyok kibékülve, de mivel egy rétegen dolgoztam, nincs nagyon lehetőségem könnyen megváltoztatni a hajszínét.