Ez a kép nem akart mást, csak lenni, akár így, akár úgy, de mégis próbáltam adni neki valami tartalmat és tádá! Sikerült. Nem maradéktalanul persze, de ahogy fejlődik az ember úgy lesz jobb és jobb.
Miért a hosszú fül? Mert elf szerű. De inkább fél elf. Csak azért, mert mások vagyunk, nem pusztán annyiban, mint amennyiben férfi és nő különbözik, hanem valódi különbségek vannak köztünk, amik változnak, hasonulnak, elfordulnak stb. A természetünk más, és nemcsak a nemi jelleg által meghatározott. Mégis társas lényeknek teremtettünk, a kapcsolatainkat megéljük -ki így, ki úgy. Rengeteg szál köt össze bennünket.
A technikai dolgokról: erőteljesen kritizálható a homlokvonal és a kidolgozottság. A nő orra nem kiforrott, inkább amolyan útkeresés, a tekintetek -ha jobban megnézzük- nem kapcsolódnak egymásba, inkább elmennek egymás mellett. Ha szeretném, megmagyaráznám a koncepcióval, de nem szeretném és a koncepció szerint is egybe kéne kapcsolódniuk (megint a modell hiányánál tartunk). A haj egy nagyon szép séma szerint árnyékolt, csak sajnos ha bele akarnék kötni a fényviszonyokba, akkor találnék problémát dögivel. És elérkeztünk a majdnem állandó problémához, a fényviszonyokhoz. Nem lehet egy adott fényforrást megadni egy képnél általában, sőt. Nagyon ritka az az eset, amikor csak egy fényforrás van és mindent az világít meg vagy árnyékol. Jelen esetben mindenképp több fénnyel dolgoztam, de még mindig úgy érzem, nem stimmel. Remélem ez javulni fog a későbbiekben, jelenleg ugyanis csak fotók böngészésével tudok tanulni igazán.
Nem volt utolsó ötlet gondolatot belevinni a koncepcióba, nekem tetszenek a vonal által összekötött pontok, egyfajta teret hoznak létre a figurák körül. Szeretem a színeit, mint általában a többi képen is, bátor dolog volt berakni a vörös, érszerű vonalakat a testekbe.
Röviden, ennyit. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése