2009. december 24., csütörtök
2009. december 19., szombat
2009. november 28., szombat
Newest... best




A legutolsó három, címszerint: Poros mesék, Milleniumi ember, Lepkegyűjtő ehhez az antológiához készültek: IDE.
Az első kép, a női akt drapériával meg csak félkész, de alakul, majd eldöntöm még, hogyan tovább.
Címkék:
fekete,
hétköznapok,
karakterrajz,
nő,
portré,
vörös kép,
WIP
2009. november 23., hétfő
2009. október 31., szombat
2009. október 25., vasárnap
Custom brushes free download
Tessék kérem, új brushok letölthetők a DA-s galériából, néhány háttérhez, hajhoz, pórusokhoz, árnyékoláshoz. (ajánlott Photoshop CS3 és feljebb, főleg táblával rajzolóknak)
..:LINK:..
Egy kis eligazítás:
..:LINK:..
Egy kis eligazítás:
Címkék:
photoshop brush download free
2009. október 24., szombat
2009. október 18., vasárnap
New Video on YouTube
Nos, ez a következő valamicsodám:
Ez egy kis videó arról, hogyan skiccelhetünk fel 30 perc alatt kb egy harcos portrét színekkel meg mindennel. Nem is beszélve lecseszett arányokkal.
Ez egy kis videó arról, hogyan skiccelhetünk fel 30 perc alatt kb egy harcos portrét színekkel meg mindennel. Nem is beszélve lecseszett arányokkal.
2009. október 17., szombat


Ezekkel bővültem. Előbbi Yoruichi in real, utóbbi pedig Zsének a kérésére készült... kicsit megcsúsztam mindkettővel, főleg mert Zsé már nyáron kérte, és bár határidőben nem állapodtunk meg nagyon, mégis azért két hónapot várt rá türelmesen. Rendes kislány.
Én meg ügyes kislány vagyok, hiszen csak Yoruichihez hívtam segítségül egy kisebb referencia képet, a szerelmetes összenézőshöz nem. És ahhoz kéepst, egész pofás lett. Legfeljebb csak azt kellett volna eltalálni, hogy tényleg összenézzenek, és hogy a pórusok jobban látszódjanak, de annyi gond legyen.
Yorunál a bőrszerkóval volt gond, mert azt is fejből nyomtam, de a felsőrész nem let az igazi, valszeg azért, ahogy az alak fordul.
MÉg nőnöm kell.
Címkék:
anime,
Bleach,
commission,
hétköznapok,
karakterrajz,
portré
2009. október 3., szombat
2009. szeptember 24., csütörtök
Válság
Ahogy az lenni szokott, időről időre megrohanják az ember gyerekét olyanok, mint a bambulás. Ehhez hasonló állapotnak vélem felfedezni alkotói válságaimat, ami nem pontosan azt jelenti, hogy nincs miből. Inkább csak nincs mikor, meg türelem. A fejemben nyolcmillióezersok kép kering, főleg a hogyan kérdéskörében, de egyelőre fizikai megvalósulás még nem követte a gondolatokat.
Kapkodom össze magam... csak pár pillanat.

Kapkodom össze magam... csak pár pillanat.

2009. szeptember 8., kedd
Speedpainting
Két új videó került fel az új Jutubi csannelre. LoLz.
Hozzáteszem, nem véletlenül csak vázlatok, van még rajtuk javítani való.
Ez meg a másik:
http://www.youtube.com/watch?v=3EiFO2m3Epo
Hozzáteszem, nem véletlenül csak vázlatok, van még rajtuk javítani való.
Ez meg a másik:
http://www.youtube.com/watch?v=3EiFO2m3Epo
2009. szeptember 5., szombat
Landscapes




Na. Rákaptam valahogy arra, hogy tájképeket, illetve azok elkészítését nézegetem egy-egy tutorialban vagy jutubi videókon. Csodálatos dolog és órákig lefoglal. Cserébe az agyam úgy döntött, hogy addig nem hagy békén, amíg én magam neki nem állok olyasmiknek, amiket nézek. Fent látható a végeredmény.
Tegyük hozzá, hogy jelentős mértékben vázlatokról, illusztrációkról van szó, nem komoly, vagy befejezett munkák ezek. Mindenesetre, remélem tetszetős. (=
A jéghegyes kép háttere azonban katasztrófa. Kéretik elnézni. Minden más fogysztható!
Címkék:
hétköznapok,
skicc,
tájkép
2009. augusztus 26., szerda
Commissions


Két képről lenne szó. Az első csak úgy, egy amolyan próbálkozás, hogy rövid idő alatt milyen portrét tudnék elkészíteni, a másik kép pedig ajándék az egyik legkedvesebb barátomnak.
Címkék:
commission,
fanart,
fekete,
hétköznapok,
karakter,
nő,
portré
Addams again

Egy befejezett Fester az Addams szériához, ITT és ITT láthatóak az előző képek Morticiáról és Wednesdayről.
Címkék:
Addams portré,
fanart,
fekete
2009. augusztus 10., hétfő
Finished
Maeror meror

Clara

Ez meg két ráadás. Az első talán egy kissé mélyen dárkosra sikerült, de ott egye meg a fene, ha nem így esik jól a szememnek. A második csak a szórakozás kedvéért készült. Az elsőről később bővebben.

Clara

Ez meg két ráadás. Az első talán egy kissé mélyen dárkosra sikerült, de ott egye meg a fene, ha nem így esik jól a szememnek. A második csak a szórakozás kedvéért készült. Az elsőről később bővebben.
Címkék:
kezdet art hétköznapok,
nő,
portré
Szirén
Úgy alakult, hogy volt két szabad órám, beültem a gép elé, megnéztem néhány tutoriált és voálá! Elkészült egy egész érdekes alkotás. Anatómiailag is elégedett vagyok vele, és szenvedélyileg is. Nagyon érdekes, ahogy arra a kevés vörösre reagálnak a kép kékjei. Utóbbiból talán sok van az arcon is, de szerintem erre a problémára már csak az ízlés adhat megoldást, ami ugye elég szubjektív. Mindenesetre várom a kritikákat, ha valakinek van...
Címkék:
fekete,
megnyugvás,
nő,
portré
2009. július 25., szombat
Bleach fan art
Na most. A Bleach legfrissebb (de nem az animaxon vetített részéhez) tartozik ez. Egyfajta 'lost scene', ami elgondolja, hogy Urahara Kisuke és Kyouraku Shunsui hol volt addig, míg a többiek a strandon lopták a napot. És bár a két pasi azt tervezi, hogy kilesik a lányokat, Yoruichi és Soi Fong előbb lefülelik őket, miközben khm... jól érzik egymást. Hogy eztán milyen büntetést kap a két szoknyavadász, hát...

Ez pedig szintén Kyouraku, de most egy OC-vel. És hát igen, hentai... még nem vagyok épp profi, de majd rágyúrok a témára.

Ez is ugyanaz az OC és Kyouraku. Csak most ruhában. Muhahaha.

Ez pedig az a pillanat, amikor Yoruichi felfedezi, hogy eltűnt a söre... Kisuke persze épp nem arra figyel mit kérdeznek tőle, hanemhogy ki... még ő is megjárhatja. XD

Ez pedig szintén Kyouraku, de most egy OC-vel. És hát igen, hentai... még nem vagyok épp profi, de majd rágyúrok a témára.

Ez is ugyanaz az OC és Kyouraku. Csak most ruhában. Muhahaha.

Ez pedig az a pillanat, amikor Yoruichi felfedezi, hogy eltűnt a söre... Kisuke persze épp nem arra figyel mit kérdeznek tőle, hanemhogy ki... még ő is megjárhatja. XD
2009. június 20., szombat
Vaszilij portrait

Eljött a pillanat, amire nagyon vártunk. Vagyis nem, ez így nem egészen pontos. Joci várt rá nagyon, én meg féltem tőle mint az állat, mert ha a kedvesemről kell portrét rajzolnom, akkor én a maximalizmusom magas fokával küzdök és az sosem egyszerű ugyebár.
Amivel semmiképp nem vagyok elégedett: arc kissé megnyúlt, az árnyékok nem feltétlen valósághűek max hihetők, a fotel messze nem valósághű és akkor a deszkákról nem is teszek említést.
Amit szeretek benne, azok a színei, a foltjai, a vonalai, a kisugárzása, és minden, amit az eredetiben is imádok.
Kritikákkal csínján, csak építő jellegűt fogadok el, minden más negatív megnyilvánulást törlök, mert ez az a rajz, amit nemszabad lehúzni, csak tovább építeni. Mert életem párja van rajta. Érthető? Igen.
(:
2009. június 19., péntek
WIP
2009. június 12., péntek
Yoruichi and Soifon
2009. június 11., csütörtök
2009. június 7., vasárnap
My own Yoruichi
Olyan rég blogoltam, hogy idejét sem tudom. Mindenesetre íme egy fanart, egy számomra nagyon kedves animéből (Bleach). Életemben nem gondoltam volna, hogy van karakter a rajzfilmek/filmek világában, akivel teljes mértékben azonosulni tudok, de ezzel a hölggyel mégis sikerült. :)
A rajzról: nem vagyok egy nagy manga/anime művész, mégis úgy érzem, ez egész helyes lett. Az alapot a Yoruichiről az egyik legelterjedtebb kép jelentette: link.
Szerettem rajzolni, kikapcsolódás volt a megszokott rögös útjaim és a vizsgaidőszak viszontagságai között. Szedjétek, vegyétek, egyétek!
A rajzról: nem vagyok egy nagy manga/anime művész, mégis úgy érzem, ez egész helyes lett. Az alapot a Yoruichiről az egyik legelterjedtebb kép jelentette: link.
Szerettem rajzolni, kikapcsolódás volt a megszokott rögös útjaim és a vizsgaidőszak viszontagságai között. Szedjétek, vegyétek, egyétek!
2009. május 16., szombat
Már régebben nekikezdtem, de nem jutottam vele tovább, egészen máig. Tanulás közben mindig jól jön a pihenés. És persze a Harry Potter témákhoz mindig jó visszanyúlni. :)
Címkék:
harry potter fan art,
hétköznapok,
karakterrajz
2009. április 29., szerda
Vázlatok dögivel
Ahogy már volt róla szó, néha kiszakad az emberből néhány kép. Ők is így születtek, az alsó, síró lányról volt már szó korábban, de a két felső kép most került elő először itt.
A jobb oldali fiúval kezdeném, aki profilból látszik. Sok reményt fűzök hozzá, mert szerettem megrajzolni a vázlatot és remélem a színezés, festés is hasonló élményekkel kecsegtet. Szeretnék rajta néhány új brusht kipróbálni a photoshopban, jó lenne, ha végre azt a végeredményt kapnám, amit szeretnék. De ha megközelítem, már az se rossz.
A bal felső képről nem szólok sokat mert nem hiszem, hogy valaha is komolyabban befejezem. Ha igen, majd közlöm. :)
A jobb oldali fiúval kezdeném, aki profilból látszik. Sok reményt fűzök hozzá, mert szerettem megrajzolni a vázlatot és remélem a színezés, festés is hasonló élményekkel kecsegtet. Szeretnék rajta néhány új brusht kipróbálni a photoshopban, jó lenne, ha végre azt a végeredményt kapnám, amit szeretnék. De ha megközelítem, már az se rossz.
A bal felső képről nem szólok sokat mert nem hiszem, hogy valaha is komolyabban befejezem. Ha igen, majd közlöm. :)
Címkék:
hétköznapok,
karakterrajz,
megnyugvás,
portré
Sylvia K. Lestrange
Egy karaktert megrajzolni sosem könnyű. Főleg nem, ha a kedvenceidből is a leginkább szeretettről van szó. Tudni kell milyen belül, milyen kívül, mit szokott viselni, mik a szokásai, stb.
Az alább látott hölgy nehéz eset, és természetesen nem vagyok teljesen elégedett, van hiba bőven. Mégis úgy érzem, hogy a jelenlegi tudásom és kifejezőképességem felső határait döngetve jelenleg ennyi telik tőlem és az nem is rossz. Ugye. Mert ugye tetszik?
Sylviáról: gyönyörű, önző, sznob és hiú. Kissé hisztis, de elnézem neki. Megvan a magához való esze, nem gyáva, néha talán túlontúl szókimondó. Egy alternatív Harry Potter világ gyermeke, természetesen a Slytherin (Mardekár) ház jeles tanulója és a Lestrange család leszármazottja. Ha létezne (mármint tényleg, itt ni a mi világunkban) életveszélyes lenne és vagy nagyon hirtelen és korán halna meg, vagy sokáig élne, de a keze nyomát mindenképp rajta hagyná ezen a világon.
Az alább látott hölgy nehéz eset, és természetesen nem vagyok teljesen elégedett, van hiba bőven. Mégis úgy érzem, hogy a jelenlegi tudásom és kifejezőképességem felső határait döngetve jelenleg ennyi telik tőlem és az nem is rossz. Ugye. Mert ugye tetszik?
Sylviáról: gyönyörű, önző, sznob és hiú. Kissé hisztis, de elnézem neki. Megvan a magához való esze, nem gyáva, néha talán túlontúl szókimondó. Egy alternatív Harry Potter világ gyermeke, természetesen a Slytherin (Mardekár) ház jeles tanulója és a Lestrange család leszármazottja. Ha létezne (mármint tényleg, itt ni a mi világunkban) életveszélyes lenne és vagy nagyon hirtelen és korán halna meg, vagy sokáig élne, de a keze nyomát mindenképp rajta hagyná ezen a világon.
Címkék:
karakterrajz,
portré,
vörös kép
2009. április 28., kedd
Connection
Azt hiszem az emberi kapcsolatok sosem tartoztak az élet könnyű, egyszerű dolgai közé. Akárcsak a művészet, de ez egy másik vonal, amire most nem térek ki. A címválasztás tudoatos, nem egy angol szó félreértelmezéséről van szó. Nem relationship-et akartam írni, hanem connection-t. Mert a kapcsolat sokmindent jelent.
Ez a kép nem akart mást, csak lenni, akár így, akár úgy, de mégis próbáltam adni neki valami tartalmat és tádá! Sikerült. Nem maradéktalanul persze, de ahogy fejlődik az ember úgy lesz jobb és jobb.
Miért a hosszú fül? Mert elf szerű. De inkább fél elf. Csak azért, mert mások vagyunk, nem pusztán annyiban, mint amennyiben férfi és nő különbözik, hanem valódi különbségek vannak köztünk, amik változnak, hasonulnak, elfordulnak stb. A természetünk más, és nemcsak a nemi jelleg által meghatározott. Mégis társas lényeknek teremtettünk, a kapcsolatainkat megéljük -ki így, ki úgy. Rengeteg szál köt össze bennünket.

A technikai dolgokról: erőteljesen kritizálható a homlokvonal és a kidolgozottság. A nő orra nem kiforrott, inkább amolyan útkeresés, a tekintetek -ha jobban megnézzük- nem kapcsolódnak egymásba, inkább elmennek egymás mellett. Ha szeretném, megmagyaráznám a koncepcióval, de nem szeretném és a koncepció szerint is egybe kéne kapcsolódniuk (megint a modell hiányánál tartunk). A haj egy nagyon szép séma szerint árnyékolt, csak sajnos ha bele akarnék kötni a fényviszonyokba, akkor találnék problémát dögivel. És elérkeztünk a majdnem állandó problémához, a fényviszonyokhoz. Nem lehet egy adott fényforrást megadni egy képnél általában, sőt. Nagyon ritka az az eset, amikor csak egy fényforrás van és mindent az világít meg vagy árnyékol. Jelen esetben mindenképp több fénnyel dolgoztam, de még mindig úgy érzem, nem stimmel. Remélem ez javulni fog a későbbiekben, jelenleg ugyanis csak fotók böngészésével tudok tanulni igazán.
Nem volt utolsó ötlet gondolatot belevinni a koncepcióba, nekem tetszenek a vonal által összekötött pontok, egyfajta teret hoznak létre a figurák körül. Szeretem a színeit, mint általában a többi képen is, bátor dolog volt berakni a vörös, érszerű vonalakat a testekbe.
Röviden, ennyit. :)
Ez a kép nem akart mást, csak lenni, akár így, akár úgy, de mégis próbáltam adni neki valami tartalmat és tádá! Sikerült. Nem maradéktalanul persze, de ahogy fejlődik az ember úgy lesz jobb és jobb.
Miért a hosszú fül? Mert elf szerű. De inkább fél elf. Csak azért, mert mások vagyunk, nem pusztán annyiban, mint amennyiben férfi és nő különbözik, hanem valódi különbségek vannak köztünk, amik változnak, hasonulnak, elfordulnak stb. A természetünk más, és nemcsak a nemi jelleg által meghatározott. Mégis társas lényeknek teremtettünk, a kapcsolatainkat megéljük -ki így, ki úgy. Rengeteg szál köt össze bennünket.

A technikai dolgokról: erőteljesen kritizálható a homlokvonal és a kidolgozottság. A nő orra nem kiforrott, inkább amolyan útkeresés, a tekintetek -ha jobban megnézzük- nem kapcsolódnak egymásba, inkább elmennek egymás mellett. Ha szeretném, megmagyaráznám a koncepcióval, de nem szeretném és a koncepció szerint is egybe kéne kapcsolódniuk (megint a modell hiányánál tartunk). A haj egy nagyon szép séma szerint árnyékolt, csak sajnos ha bele akarnék kötni a fényviszonyokba, akkor találnék problémát dögivel. És elérkeztünk a majdnem állandó problémához, a fényviszonyokhoz. Nem lehet egy adott fényforrást megadni egy képnél általában, sőt. Nagyon ritka az az eset, amikor csak egy fényforrás van és mindent az világít meg vagy árnyékol. Jelen esetben mindenképp több fénnyel dolgoztam, de még mindig úgy érzem, nem stimmel. Remélem ez javulni fog a későbbiekben, jelenleg ugyanis csak fotók böngészésével tudok tanulni igazán.
Nem volt utolsó ötlet gondolatot belevinni a koncepcióba, nekem tetszenek a vonal által összekötött pontok, egyfajta teret hoznak létre a figurák körül. Szeretem a színeit, mint általában a többi képen is, bátor dolog volt berakni a vörös, érszerű vonalakat a testekbe.
Röviden, ennyit. :)
Címkék:
fekete,
kezdet art hétköznapok,
portré
2009. április 27., hétfő
Connection sketch
Tegnap estére körvonalazódott bennem, hogy nem csak azzal kéne elcseszni az időm, hogy firkálgatok, hanem valóban kellene valami nagyobb felé haladni. Nos, rajtam ne múljon.
Az alábbi kép egyfajta próbálkozás a kapcsolatok, mint olyan bizonyos megjelenítésére. Még csak vázlat formájában létezik, de gondolom ahogy dolgozom rajta, úgy alakul majd és tökéletesedik a forma.
Az alábbi kép egyfajta próbálkozás a kapcsolatok, mint olyan bizonyos megjelenítésére. Még csak vázlat formájában létezik, de gondolom ahogy dolgozom rajta, úgy alakul majd és tökéletesedik a forma.
Címkék:
fekete,
kezdet art hétköznapok,
megnyugvás
Update
Határozottan meg vagyok lepve! Nem tetszett a kék háttér (előző poszt) és a haj sem, de aztán leültem és nekiláttam. Tádá! Egész jóra sikerült, annyira, hogy címet is kapott: Forrás.
Címkék:
karakterrajz,
megnyugvás,
portré
Vázlatok
Inkább azt mondanám szárnypróbálgatás, ha már így kérdezitek. Az első kép még igencsak formálódóban van, talán végre a gyakorlás mögül előtűnik valami mélyebb, művészi koncepció, de nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom valósítani, hiszen az a fránya maximalizmusom borzasztómód beleszól mindenbe. Természetesen nem adom fel. :)
A második kép egy elkapkodott vázlatból született. Természetesen sok kivetnivaló van mind az árnyékolásban, mind az arc fordulataiban, úgyhogy kénytelen leszek modell után rajzolni, hogy ne kövessem el ezeket a hibákat újra és újra. Mégis tetszenek a színei, talán egyedül a hajával nem vagyok kibékülve, de mivel egy rétegen dolgoztam, nincs nagyon lehetőségem könnyen megváltoztatni a hajszínét.

A második kép egy elkapkodott vázlatból született. Természetesen sok kivetnivaló van mind az árnyékolásban, mind az arc fordulataiban, úgyhogy kénytelen leszek modell után rajzolni, hogy ne kövessem el ezeket a hibákat újra és újra. Mégis tetszenek a színei, talán egyedül a hajával nem vagyok kibékülve, de mivel egy rétegen dolgoztam, nincs nagyon lehetőségem könnyen megváltoztatni a hajszínét.

Címkék:
karakterrajz,
portré,
skicc
2009. április 17., péntek
Black hair portrait
Sajnos a türelmemnek szokása hirtelen elfogyni. És ilyenkor bizony a rajzolás, színezés sem úgy megy, ahogy én szeretném, ami persze csak még idegesebbé tesz. Fel tudnék robbanni! Arrgghh.
De!
Általában az ekkor elért pillanat az, amikor fogom magam, és az éppen aktuális munkát félretéve előveszek egy tiszta fehér lapot és csak hagyom, had mozogjon a csuklóm és az ujjaim úgy, ahogy jól esik. Csak így tudok megnyugodni, csak így tudom elfogadni, hogy tudok alkotni, megy ez, csak türelem. És kitartás. És rengeteg erő és gyakorlás. De végülis senki nem mondta, hogy egyszerű lesz.
Egy ilyen, fent leírt pillanatból született ő. Tetszik, ahogy néz, amolyan huncut, kihívó tekintettel, mintha csak azt mondaná 'Nah gyerünk, fesd csak meg a szemem, ha tudod te kis dög!'. És én meg csakazért is megfestem, mert jól esik ahogy barna, ahogy fordul, ahogy sötét és világos, ahogy vonal és folt, ahogy kanyarodik, ahogy rebben, ahogy élni kezd, ahogy gondokodom róla, ahogy vele alszom, ahogy vele kelek, ahogy helye lesz az életemben...
De!
Általában az ekkor elért pillanat az, amikor fogom magam, és az éppen aktuális munkát félretéve előveszek egy tiszta fehér lapot és csak hagyom, had mozogjon a csuklóm és az ujjaim úgy, ahogy jól esik. Csak így tudok megnyugodni, csak így tudom elfogadni, hogy tudok alkotni, megy ez, csak türelem. És kitartás. És rengeteg erő és gyakorlás. De végülis senki nem mondta, hogy egyszerű lesz.
Egy ilyen, fent leírt pillanatból született ő. Tetszik, ahogy néz, amolyan huncut, kihívó tekintettel, mintha csak azt mondaná 'Nah gyerünk, fesd csak meg a szemem, ha tudod te kis dög!'. És én meg csakazért is megfestem, mert jól esik ahogy barna, ahogy fordul, ahogy sötét és világos, ahogy vonal és folt, ahogy kanyarodik, ahogy rebben, ahogy élni kezd, ahogy gondokodom róla, ahogy vele alszom, ahogy vele kelek, ahogy helye lesz az életemben...
Címkék:
fekete,
megnyugvás,
portré
2009. április 14., kedd
Morticia Addams
Ahogy már jeleztem, az egyik kedvenc sorozatom. Morticia valahogy példakép a bennem élő nőnek. Az odaadó feleség, az önzetlen anya, a csodálatos díva, az elérhetetlen jégkirálynő és a szenvedélyes szerető fantáziaszülte keveréke. Mindezt olyan csomagolásba öntve, ami inkább furcsa, mint hívogató az átlag számára. Én mégis vonzónak találom őt. A nőt.
Nem vagyok biztos benne, hogy mindezt visszaadja ez az egyetlen portré róla. De idővel majd jobb leszek, és akkor Morticiáról készült képem is átalakul majd. Majd.

Nem vagyok biztos benne, hogy mindezt visszaadja ez az egyetlen portré róla. De idővel majd jobb leszek, és akkor Morticiáról készült képem is átalakul majd. Majd.

Címkék:
Addams portré,
fan art
Harry Potter characters
Régi szerelem a Harry Potter sorozat. Annó, réges-rég egy osztálytársam nyomta a kezembe, én pedig elvetemült módon "kivégeztem" az akkor még csak negyedik kötetig megírt sorozatot. Minden év, ami eltelt az újonnan megjelent kötetek közt tele volt fantáziálgatással, várakozással és dühvel az elhalasztott megjelenések miatt.
Akkoriban még sokat rajzoltam, és többször is megpróbáltam formába önteni a kedvenc karaktereim, de valahogy soha nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Ennek okát abban látom, hogy nem volt internet, vagy ha igen, nem én ültem előtte, így a karakterrajzolás művészetével igencsak távolról kacsintgattam, pedig már akkor mennyi jó HP fanart született! Így tehát nem volt senki, aki tudta volna fogni a kezem.
De ami késik, nem múlik ugyebár és amikor regisztráltam a DeviantArtra, majd' fél éve, elhatároztam, hogy végre úgy rajzolom meg az általam érdekesnek vélt karaktereket, ahogyan én elképzelem őket. A több, mint három éves kihagyás után (sok ám az, ha az ember nem fog ceruzát a kezébe) már majdnem visszaszereztem az elvesztegetett időt, és így már merem azt állítani: az általam megrajzolt Draco, Hermione és Pansy úgy is néz ki, mint az általam elképzeltek.
Fogyasszátok egészséggel! :)


Akkoriban még sokat rajzoltam, és többször is megpróbáltam formába önteni a kedvenc karaktereim, de valahogy soha nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Ennek okát abban látom, hogy nem volt internet, vagy ha igen, nem én ültem előtte, így a karakterrajzolás művészetével igencsak távolról kacsintgattam, pedig már akkor mennyi jó HP fanart született! Így tehát nem volt senki, aki tudta volna fogni a kezem.
De ami késik, nem múlik ugyebár és amikor regisztráltam a DeviantArtra, majd' fél éve, elhatároztam, hogy végre úgy rajzolom meg az általam érdekesnek vélt karaktereket, ahogyan én elképzelem őket. A több, mint három éves kihagyás után (sok ám az, ha az ember nem fog ceruzát a kezébe) már majdnem visszaszereztem az elvesztegetett időt, és így már merem azt állítani: az általam megrajzolt Draco, Hermione és Pansy úgy is néz ki, mint az általam elképzeltek.
Fogyasszátok egészséggel! :)


Címkék:
harry potter fan art
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)













