Olyan ez, mint a Végtelen történet. Nem lehet abbahagyni, talán csak erős önkínzás árán. Főleg a függőknek, mint én. Ismered az érzést, a közlési vágyat, ahogy suhan az ujjad a billentyűkön, lelkesen nyomogatod a gombokat egymás után, miközben azok ismerős, pergő, pattogó hangokkal hálálják meg minden érintésed. Mert valahogy ilyen a blogolás.
Ma szembe vágott a tavasz, visongó kisiskolások gázoltak át rajtam, egy idős néni lelkesen totyogott a zebrán - Tüttttűűűűtt! "Mozogj már nyanya!" -, én meg nem értettem, hova lett az inkognitóm, amit ten a csuklya alatt szedtem fel. Pedig csak a helyi közértbe ugrottam le. Honnan tudhattam volna, hogy ennyi hatás ér majd? A külvilág ijesztő.
Ezek után nem csoda, ha az ember gyereke úgy érkezik haza, mint akin átgázolt Mordor serege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése